-

'Olyan gyönyörű vagy...!'

'Jaj, dehogy is! Ne mondj ilyet!'

'De... igazam van... és tudod miért? Mert már akkor beléd szerettem mikor még egy szót sem beszéltem Veled. ' 

2009, június 

szervezés

Megcsináltuk ezt a rendezvényt, nagyon sokat szevedtem vele, de megcsináltam, csináltuk, és tényleg sajnálom, ha idegességembe valakivel kiabáltam. Remélem senki nem sem haragszik, és nagyon nagyon nagyon megható volt, ahogy mindenki tisztelgett nekem! :') 

körülbelül 2 hete ezt írtam: 

' Az utóbbi időben nagyon sokat gondolkodom. Nem érzem úgy, mintha igazán élnék. Élek, de csak alig, csak úgy elvagyok. 

Meg kell, hogy mondjam szerintem nem sikerül senkinek sem 1 hónap vagy akár 1 hét alatt elfelejteni valakit.

Aug. 27. 

  Már előtte két nap idegesség. Akár női megérzés vagy ilyesmi, nem tudod. Este, 21óra néhány perc, teljes üresség, semmi sírás. Üresség. Gondolatok nélkül, felgohatatlanul érzed magad. Nem reagálsz semmi botrányosat, beleegyezel, hisz nem fogtad fel.

Aug. 28. 

Elész a bulira, hátha jobbb lesz.
Esti sírás, majd éneklés a barátaiddal. Ők sem hiszik el, de a legnagyobb természetességgel csinálják az, amire megkérted őket. Őszintén örülsz, hogy ennyire hihetetlenül aranyosak. Válasz nélkül vagy. Nem szólsz nagyjából semmit, hisz beszélni is alig tudsz.
Helyszín: a telek. 5 jó barát + még egy fő, és te magad. Jól elvannak. Majd elbújsz barátnőddel. Beszélgettek. Kiöntöd a lelked, sírás. Pedig nem akartál sírni, de nem bírtad tovább.

 Eddig tudtam írni, tovább nem ment. Nem ment, mert... sírásba tört ki az egész. Lényegtelen. Rájöttem, hogy én nem lennék rendes naplóírásra képes, mert egyszerűen, akár jó, akár rossz történne velem nem lennék megelégedve, vagy hát... hogy is modjam. Lehet bármi is történne sírnék. Mindegy. : ) 

Az avatóra igazán már vagy egy hónapja készülünk, sőt én már vagy 2, de most ez a két hét teljesen elvette a figyelmemet erről, kicsit mondhatom azt is, hogy boldog voltam a nagyon nagyon nehéz szervezéstől. Megérte, hisz megcsináltuk.  : ') 

Ez tényleg nagyon sokat jelent nekem. Nagyon sokat. 

Majd talán egyszer folytatom, az egészet.... az egész naplóírásosdit, bár lehet nem. 

Az a baj, hogy a tovább lépés ( akár egy szó, akár nem... ) nem olyan egyszerű, sőt... mondhatni nehéz, nagyon nehéz.  Lényegtelen. Tök oké minden.

Szeretném a félévvel ezelőtti dolgokat vissza. 

értelmetlen.

elgondolkozva rajta....

most tényleg a padlón vagyok. a szó szoros értelmében,

nem tudom, hogy tényleg, hogyan tudnék kijönni ebből a mérhetetlen mély gödörből, pedig már tényleg rám férne. 

'... ott ül,  ahol 4 hónapja még szerelmével nevettek, beszélgettek, nézve magaelé, merengve, tűnődve az életen. nem tudja igazán, hogy miért is, mi az oka az egésznek. kérdések, és miértek jártak a fejében. nem tudta felfogni igazán. pedig tényleg szerette őt, biztos volt benne, és most minden percben sírógörcs van rajta, nem tud már igazán ugy viselkedni, mint régen, mint akkor... vajon jobb lesz valaha?! mereng. bambul. bár ezek mit sem érnek, hisz most már csak egyedül van. egyedül. magára maradva. ürességet akar, nem szerete mást, ürességet magakörül. nem boldogító, bíztató szavakat, nem nevetést, vidámságot, csak egyedülétet, és gondolkozást. Mindegy merre visz az útja, gondolta, de ez már nem fog megváltozni, mert már egyszer eljátszották ezt vele. nemérti.... miért?! mondja meg valaki, hogy miért? miért kelllett így történnie? 

Aztán a lány fogta magát, és a korláthoz lépett...'

Menni fog, én érzem. 

life is...

Gondolkoztál már az életen, hogy igazábol minek is születtünk meg, mit is kéne tenni az életben, és hogy mit szeretnél véghez vinni?

Gondolkoztál már azon, hogy mi értelme ennek az egésznek?

 Gondolkoztál már, hogy honnan jönnek az érzelmek, mit miért teszünk, és hogy hogy alakulnak ki a tulajdonságok egy-egy emberben?

Gondolkoztál már rajta, hogy mi a lélek? Miért álmodunk?

Gondolkoztál rajta, hogy nem tudod egyik napról a másikra megváltani a világot, és szeretni se annyira könnyű, amennyire hiszed? 

és azon gondolkoztál már, hogy  minden úgy alakul, ahogy te szeretnéd, csak akarni kell?